Az ír ételek erősen a húsra alapoznak (birka-, bárány-, sertés-, hal- és marhahús). Korábban meglehetősen egyhangúak voltak, és a fogásokra az egyféle hús-kétféle zöldség felállás volt jellemző. (Megjegyzés: A szupermarketek fagyasztott készételei által kissé elkényeztetett ír háziasszony ma is egy szelet sertéshússal és főtt burgonyával, sárgarépával vagy zöldborsóval tömi meg a család gyomrát. Sajnos, egyre kevésbé divat a főzés, az a típusú, amit odahaza és itt is anyáink és nagyanyáink még élesben műveltek, és amit egy magyar férj mai is elvár az asszonykájától.) Ám amióta divat lett étteremben enni (vagyis megkezdődött a fellendülés, a Kelta Tigris kifejezéssel fémjelzett ír aranykor), valamint megjelentek a bevándorlók, és hozták magukkal a saját ételeiket, azóta javult a helyzet. Gyakorlatilag nincs olyan egzotikus étel, amit ne kóstolhatnánk meg Írországban. Az más kérdés, hogy a kapott étel mennyire autentikus, ui. találtunk már olyan angol nyelvű, "A világ szárnyas ételei"-t bemutató szakácskönyvet, amelyben a paprikás csirke receptjéhez jókora édes paprikákat kellett volna felhasználni, mégpedig a puffasztott holland típusból. (Moni háziasszonyi megjegyzés: Írországban sehol nem kapni azt a jóféle, hegyes, sárga magyar paprikát, ami nélkülözhetetlen a kiváló lecsó elkészítéséhez... Ó, borzalom. Már csak ezért is szükséges az EU-csatlakozás, hogy ezt is megismertessük a szegény írekkel...)

Ebben a tengerekkel-óceánnal övezett országban érdemes kipróbálni a halételeket, mivel viszonylag olcsók. Akinek kedve van hozzá, némelyik kocsmában rendelhet osztrigát is, jóféle Guinness-szel. Nem kell aggódni, az osztriga (általában fél tucat) már kinyitva érkezik, barna kenyér, és kis vajtömbök kíséretében. Érdemes kipróbálni a friss lazacot, amit leggyakrabban fehér borban főznek meg, kevés fűszerezéssel, hogy a hal íze érvényesülhessen. Szintén kellemes előétel lehet a füstölt lazac, amelynek szinte már áttetsző vékonyságúra vágott, csodaszép színű szeleteit zöldsaláta és néhány szelet citrom kíséri. Moni legkedvesebb  (tengeri) ételei közé tartozik a seafood chowder nevű dús, krémszerű leves. A legjobbat a Johnny Fox's nevű kocsmában ette: ez a leves tele van kagylóhússal, halhússal, egyéb tengeri herkentyűkkel, és nagyon kevés, főttkrumpli-kockával. Olyan dúsnak kell lennie, hogy megálljon benne a kanál. Semmi sem kiábrándítóbb, mint enni egy ilyet, és rádöbbenni, hogy a gyakorlatilag alig van benne kagyló- és halhús, hanem inkább krumpli-kockákat halászunk ki a kanalunkkal. Barna kenyér jár mellé!

A leghíresebbnek számító ír egytálétel az ún. Irish stew, vagyis ír gulyás. (Magánvélemény: enyhe fűszerezése miatt közelébe sem érhet a magyar gulyásnak, de mindenképpen ki kell próbálni.) Ez a sűrű levesféle eredetileg parasztételnek számított. A szegényebbek az öregecske birka húsából készítették, a tehetősebbje bárányhúst kockázott bele. Hagymával együtt főzik meg, petrezselyem adja az ízét, és a tetejére felkarikázott burgonya kerül.

(Egyszer Moni csoporttal volt vidéken, és mialatt a különterem felé ballagtak, az egyik vendég odasúgta neki: "Annál az asztalnál gulyást esznek!". Moni hitetlenkedett, de a vendég annyira kötötte az ebet a karóhoz, hogy visszamentek, és udvariasan megérdeklődték az asztalnál ülőktől, mit esznek. "Hungarian goulash"- volt a válasz. Az aznapi menün fel is volt tüntetve az étek, de mivel a csoportnak más menü járt, nem állt módukban megkóstolni a fogást, pedig igencsak kíváncsi lett volna, milyen egy is egy ír módra készült magyar gulyás, van-e benne pl. főtt kukorica, ahogy egyik barátnénknak az ír háziasszonya elkészítette...)

Írországban annyi a birka és a bárány, mint felhő az égen - hm, vagy inkább esőcsepp a levegőben. Az ír bárányhús igen híres, feltétlenül együnk valamilyen bárányhúsból készült ételt. (Ne lepődjünk meg, ha Dublin utcáin járva-kelve néha jellegzetes birkahúsillatot hoz felénk a szél: a közelben kifőzde működik.) A bárányszelet mellé mentazselét vagy mentaszószt kapunk, igen ízletes vele a hús. Aki pedig igazi finomságra vágyik (bár ez ugyan nem eredeti ír étel, de a sok bárány miatt előfordul az étlapokon), kóstolja meg a "bedeviled kidneys" nevű bárányveséből készült ételt. Olajon hirtelen kisütött, sherry-vel, cayenne borssal és borecettel ízesített étek, rendkívül finom!

Az írek hagyományos karácsonyi ételei közé tartozik a főtt sonka, amit - miután vízben egy darabban megfőzték -, méz-magos mustár-barna cukor keverékével készült masszával kennek be, a bőrét ferdén bevagdossák, és az így kialakított kis zsírrombuszokba beszúrnak egy-egy szegfűszeget. A sonkát ezután sütőben sütik, amíg a mézes-cukros keverék szépen megbarnul a zsírrétegen. Felszeletelve, burgonyával és főtt káposztával eszik.

Mindenszentekkor az egyik hagyományos kísérő a hús mellé a colcannon-nak nevezett étek. Burgonyapürét összekevernek vékony csíkokra vágott kale-lel (cakkos levelű kelkáposzta), amit csak pár percig főznek - inkább párolnak-, hogy megőrizze szép zöld színét. Szép, fehér-zöld masszát kapunk.

Valószínűleg a mindenki által - legalább hallomásból - ismert fogás számít a leghíresebb ír ételnek: ez a bizonyos Irish breakfast, vagyis az ír reggeli (északon Ulster fry), a B&B-kben felszolgált gyönyörűség, amely rendszerint olyan tömős, hogy délután háromig nem fogunk megéhezni elfogyasztása után. Egy decens ír reggeli a következőket tartalmazza (vegetáriánus ne olvassák): egy tükörtojás, két vastag szelet "black pudding", ami a mi véres hurkánkhoz hasonló, két szelet "white pudding", ez a mi májashurkánkra hajaz, két-három kis, darált sertéshúsból és fűszerekből készült hurkácska, az ún. "sausage". Ehhez tartozik még egy-két szelet sült szalonnaszelet, két szelet meggrillezett paradicsomszelet (ami állítólag olyan alkotórészeket hoz ki a paradicsomból, ami felettébb egészséges a szervezet számára). Az ír reggelihez tartozik még számos szeletnyi pirított kenyér, vagy a szódakenyér (barna v. fehér), vagy az ún. "potato cakes". Ez utóbbit tört, főtt burgonyából, lisztből és vajból keverik ki, és kevés olajban kisütik. (Szeletelve, csomagolva, félig nyersen boltban is kapható.)

Hogy miért nevezik északon az ír reggelit (Irish breakfast) Ulster fry-nak? Mert akkora hazafiak, azért. Amúgy északon szokás még egy adag főtt, paradicsomos babot is borítani az ír reggelire, vagy egy-két szelet grillezett gombát tenni a paradicsom mellé. Aki ezt megeszi - mert nem zsugori a B&B-t vezető háziasszonya, és a fent említett dolgok mint megjelennek a tányéron -, garantáltan nehezen fog felállni a reggelizőasztaltól.

A húsételek között feltétlenül meg kell említeni a Dublin coddle-t, ami hagyományos szombat esti vacsorának számít(ott), amíg fel nem tűntek a kínai, indiai, vietnami, és olasz gyorsétkezdék, és take-away-ok. A húsalapú lében karikára vágott sertéskolbászkákat, felkockázott főtt sonkát vagy szalonnaszeleteket főztek meg felkarikázott burgonya kíséretében. Sűrű, kiadós étel.

Ha az utcán megéhezünk, és valami egyszerűt akarunk gyorsan enni, térjünk be egy "fish and chips" vendéglőbe, kifőzdébe. Jókora bepanírozott, kisütött halszeletet kapunk a pénzünkért, hozzá emberes adag szalmakrumplival, amit az írek nemcsak hogy megsóznak, de néha még maró illatú ecettel is meghintenek. A sokáig nyitva tartó "fish and chips" helyek igen népszerűek a kocsmázásban megfáradt írek körében!

Sütemények, édességek: A sütemények közül egyedinek számít a Guinness-szel készült ún. "porter cake", ami főleg szárított, apróra kockázott gyümölcsökből áll, liszt alig van benne. Cukormázzal bevonva hónapokig eláll, ezért nem ritka, hogy a karácsonya készült süteményt - hogy jól összeérjen - már szeptemberben elkészíti a gondos ír háziasszony. Csakhogy abból mostanság elég kevés akad...

Az "apple tart" - almás pite - tortához hasonlóan kerek, hagyományosan Mindenszentekkor szokták felszolgálni, tejszínhabbal, vagy ún. "custard"-dal, ami a mi vaníliapudingunkhoz hasonló állagú, ízű édes krém. Tízóraira szokták enni, vagy a délutáni teánál nélkülözhetetlen az ún. "scone", ami a pogácsához hasonlóan kerekded, de tömősebb-sűrűbb a tésztája. A mazsolásat "fruit scone"-nak hívják, a teljes őrlésű lisztből készültet pedig "brown scone"-nak. Félbevágva, vajjal és különféle dzsemekkel megkenve fogyasztják.

Tipikus nyári desszertnek számít a friss földieper, tejszínhabbal. Hála a sok tehéntejnek, nem nehéz valódi, dús, kemény habú tejszínhabot kapni az eper mellé az étteremben. Nem szokták cukorral behinteni, hanem inkább mézet csurgatnak rá.

Aztán ott vannak még az ír sajtok. Nem akarjuk a helyet tölteni a számtalan márka felsorolásával, elég annyi, hogy az utóbbi három évtizedben egyre nagyobb hírnévre tesznek szert az ír sajtok, és sajt-készítők. A számtalan birkának köszönhetően rengetegféle juhsajtok lehet kapni, különféle ízesítésekkel. A legjobbnak a köménymagos (caraway seed) juhsajtot találtuk. Ha valaki sajtok között akar dúskálni, látogasson el a Temple Bar-on a Meeting Square-re, ahol szombatonként kirakodóvásárt tartanak az őstermelők, pékek, hentesek, stb. Organikus terményeket kaphatunk, házi sütésű csodás kenyereket vásárolhatunk (egy Belfast közeli pék termékei), és ott megtaláljuk a sajtokat is. Ha nem érünk rá elmenni oda, látogassunk el a Sheridan's nevű ínyencségek boltjába, ők egyébként mindig ott szoktak lenni a Meeting Square-en. A boltocskát megtaláljuk az Anne St. South végében, amely a Grafton Street-ről nyílik a Dawson Street felé. Amúgy városszerte egyre több olyan ínyencségeket árusító boltot találhatunk, ahol kiváló minőségű sajtokat, olajbogyókat, kenyereket, hústermékeket vásárolhatunk, főleg olasz-francia eredetűeket. Van pl. egy bolt Donnybrook-ban, az 5-ös és 7-es busz vonalán, Roy Fox's-nak hívják, ahol egzotikus gyümölcsöket, távol-keleti fűszereket kaphatunk, tucatnyi organikus rizs- és tésztaféle kapható, magvak, zöldségek, ami szem-szájnak ingere. Még ha nem is akarunk ilyesmit vásárolni, figyelemre méltó a bolt színpompás kirakata, amely valósággal szétterpeszkedik a járdán, és vásárlásra ingerli az arra tévedőt. Különösen figyelemre méltók az ide is szállító zsidó pékség kenyerei, amelyekből itt mindig találunk (v)ennivalót. Minden nap nyitva vannak, kivéve nagypénteket és Karácsony napját

(Forrás: írország.lap.hu)