Ha az embert Írországban egy barátságos ír egy italra "drink" invitálja, akkor az sört jelent. (Általában hetet-tizet. Mert ha az embert meghívják egy italra, akkor azt illik egy következő itallal viszonozni, amit - ugye - illik egy újabb pohárral viszonozni és így tovább, ad nauseam.)
Ha Írország, akkor Guinness. A Guinness (the black stuff) kesernyés, sűrű barna (fekete) - sör, amely köré valóságos legendakört szőttek az ügyes marketingesek. Rendszeres fogyasztása egészséges - kis mértékben persze -, ui. ma már az orvosok is állítják, hogy a mértéktartóan sört fogyasztó férfiak közül kevesebben hunynak el szívrohamban. A Guinness sör annyira része az ír mindennapoknak, mint a magyarnak a brazil szappanoperák, és a hatásuk az agyra egyformán pusztító :-) Barna színű nedű még a Murphy's - aminek nincs olyan krémesen a nyelv tövére ülő utóíze, mint a Guinness-nek -, sőt Moni szerint kissé vízízű. (Vagy nem megfelelő helyen itta...). Kóstoljuk meg még a Beamish-t, amely már-már a Guiness-hirdetések színvonalát megütő reklámokkal hirdeti magát, mint pl.: "Consistency in a world gone mad" - nagyon-nagyon szabad fordításban: Állandó minőséget képvisel a megbuggyant világban.

Nem feltétlenül kell barnasör-rajongóknak lennünk, hiszen számtalan más sörféle kínálja magát a kocsmák pultjainál. A világos sörök közül ott az Irish Harp. Írország szerte sok helyen főznek import söröket, mint amilyen az "amerikai" Budweiser, az "ausztrál" Fosters, vagy Fosters Ice, és a Heineken. Ha boltok italrészlegeiben, vagy ún. off-licence-ben vásárolunk sört, néha találunk valódi Budvar sört is, a Budweiser eredetijét, melynek fogyasztása mindig külön ünnep. (Moni munkahelyén mindig kapható, ezért sűrűn ünneplünk :-))

Félbarna sörök közül melegen (hidegen) ajánljuk a Smithwicks-et. Nem olyan bonyolult kiejteni, mint amilyennek tűnik, egyszerűen hagyjuk el a szó közepén lévő w-t: smidiksz. Félbarna sör még a Caffrey-s, Leventének ízlett.

Az ital rendelésének külön szabályai vannak. Ha egyszerűen csak egy Guinness-t kérünk, vagy egy Harp-ot, automatikusan egy pintnyi (vagyis 570 ml) kerül elénk, jókora pintes pohárban. Egy pint sör mostanság (2002 nyara) 3 - 4 €-ba kerül. Ha ennél kevesebbet akarunk inni, kérjünk egy pohárnyi sört (A glass of Guinness/Harp/stb., please"), vagy pedig fogalmazzunk így "Half a Guinness/Harp/Bulmers, please".

Hogy mi az a Bulmers ott a sor végén? A Bulmers az egyik legjobb cider, vagyis almasör az országban. A cider könnyű italnak minősül, kellemesen buborékos, de kegyetlenül be lehet tőle rúgni, ha valaki alábecsüli az erejét. Az enyhe, nőies 4 %-ostól egészen a "strong" (erős, 6 %-os) cider-ig minden kapható. Csak néhány márkanév a Bulmers-en kívül: Devil's Bits, Scrumpy Jack's (ez utóbbi angol), Stag - amelynek elegáns fekete doboza van, szarvasfejjel díszítve -, Golden Scrumpy, Druid's, Linden Village (ez utóbbi a nagyivók örömére olcsó, kétliteres műanyag palackos kiszerelésben kerül értékesítésre, olyanféle italnak számít, mint otthon a kannás bor.).

Sokan hallottak már az ír kávéról, amely sűrűn szerepel vendéglők és kocsmák ajánlatai között, de a közhiedelemmel ellentétben nem számít hagyományos ír italnak. Újkori lelemény, akárcsak a későbbiekben taglalt Bailey's. A hagyomány szerint a Foynes ír falucskában szolgálták fel először. Foynes ugyanis az 1920-as, '30-as években  tengerentúlii hidroplán-járatok fő állomása volt. A legenda szerint egy alkalommal vissza kellett fordítani egy járatot vihar-előrejelzés miatt. A fáradt, rosszkedvű utasoknak a váróterem szakácsa valami lélekemelőt akart készíteni, és a forró, tejszínhabos kávéjukba jó adag ír whiskey-t töltött. Mások szerint Shannon repterén fogadták így az utasokat. Egyes ünneprontók szerint az italt San Francisco-ban szolgálták fel először. A lényeg, hogy Foynes-ban minden évben megrendezik az ír kávékészítés versenyét, és legutóbb a győztes ír ásványvízzel főzött kávét, ezért lett benevezett kávéja "exceptionally good", vagyis kiemelkedően jó.

A Bailey's megszületését a gyárból kapott információk szerint a szükség szülte. Tartós túltermelés történt tejből, és valaki azt találta ki, hogy hozzanak létre egy italt, amely a legfinomabb és leghíresebb ír alkotórészeket házasítja össze: a whiskey-t, a tejből készül selymesen lágy tejszínt, és finom ír szeszt. Ehhez természetes ízesítőket (vaníliát és egyéb fűszereket) keverve elkészült a csodás, ellazulást és kellemes közérzetet biztosító barnás ital, amelyet két-három jégkockán, széles talpú pohárban illik felszolgálni. Forró kávéhoz öntve hideg téli estéken szinte újjáéleszti a fáradt kóstolót! (Főleg azért, mert a forró kávé azonnal a fejünkbe "nyomja" az alkoholt...) Érdekes adalék, hogy a Bailey's az elkészítéstől számított 24 hónapig van "csúcsformában" (minden palackon fel van tüntetve annak "születési ideje"), utána az íze megváltozik, erőteljesebb lesz, kezdenek szétválni a ravaszul kombinált összetevők. (Gondoljunk csak bele, a tejszín és a whiskey nem keverednek egymással, óriási nyomással préselik össze őket a gyártás során.) Európában a fogyasztók a frissebb Bailey's részesítik előnyben, míg érdekes módon a meleg éghajlaton élők - pl. Jamaicában - az érettebb Bailey's szeretik, ezért az ottani értékesítők állni hagyják egy ideig a palackokat. A gyárba szigorúan csak annyi tejszín érkezik, amely az aznapi gyártáshoz szükséges, így gondoskodnak arról, hogy mindig a lehető legfrissebb tejszín kerüljön feldolgozásra. Koktélkedvelőknek ajánljuk: nemrég egy úti beszámolóból ismertük meg a "Belfast Bomber" nevű koktélt, amely egy rész ír whiskey-ből - más recept szerint egy rész jóféle konyakból-, egy rész Bailey's-ből áll, jégkockákra töltendő. Amúgy a bailey szó maga kastélyfalakkal körülvett teret jelent.

A végére hagytuk a leghíresebbeket: az ír whiskey-ket. Minden gyárlátogatáskor, ismertetőkben sűrűn felemlegetik, hogy míg az amerikai bourbon-t egyszer, a skót whisky-t kétszer, addig az ír whiskey-t háromszor párolják, ettől olyan jaj-de-finom. Kár vitatkozni az ízlések és pofonokkal, kinek a skót, kinek az ír uisce beatha (életvize) a kedvence, de mindenképpen érdemes ellátogatni egy lepárlóba. Különösen az északír Bushmill gyárát érdemes megtekinteni, nem utolsó sorban azért, mert ez a világ legrégebben működő lepárolója, itt hivatalosan már 1608-ben (illetve a ködbe vesző legendák szerint már 100 évvel korábban is) gyártottak whiskey-t. A raktárépületben egy perc után már szédül az ember, olyan áthatóan erős az alkoholillat! Bátran jelentkezzünk a túra végén tartott kóstolóra, csak jól járhatunk. A legnevezetesebbek ír whiskey-k közé tartoznak: Jameson, Paddy's, Power's, Tullamore Dew, Bushmill's, Black Bush. Aki pedig egy téli estén a forralt bornál valamivel erősebbel szeretné magát felmelegíteni, annak itt a Hot toddy receptje, amely whiskey-ből az igazi.

(Forrás: írország.lap.hu)