Kian: A történet mintegy két évvel ezelőttre nyúlik vissza. Akkoriban IOU volt a csapat neve, Shane édesanyja egyengette az utunkat. Egyik alkalommal felhívta Louis Walsh-t, a Boyzone menedzserét, hátha tudna valamit tenni az érdekünkben. Tudott is - a Backstreet Boys előzenekaraként két fellépést szervezett nekünk Dublinban.

Shane: Többet azonban nem kívánt tenni, mivel a Boyzone ügyeinek intézése amúgy is rengeteg energiájába került. Amikor aztán saját szemével látta a színpadi prdukciónkat, tüstént változtatott az álláspontján és szerződtettek minket. Ronan, aki egyébként bejáratos hozzá, az irodájában véletlenün rábukkant az egyik kazettánkra és nem győzött áradozni. Alig hittük el -Ronan volt az első rajongónk.

Mark: Ronan minden pénzügyi kérdésben a segítségünkre van és természetesen zenei téren is rengeteg tippel szolgál. Ezenkívül a nyilvánosság előtti szereplésünkre is nagyon ügyel. A vezérelve a következő: ,,A csúcs felé vezető úton mindenkivel legyél barátságos, mert a hanyatlás során újból találkozol velük!"

Nicky: Ronan kívánsága volt, hogy olyan nevet válasszunk, amely illik hozzánk és kellőképpen kifejező. Mivel a hazánk - Írország - Európa nyugati csücskében helyezkedik el, először a Westside (Nyugati oldal) név mellett döntöttünk. A Boyzone előzenekaraként túrnéztunk Anglia-szerte. Ezt követően tudtuk meg, hogy az Egyesült Államokban több ugyanilyen nevű zenekar is létezik. Megfenyegettek minket, hogy perre viszik az ügyet. Így hát négy hónappal ezelőtt átkereszteltük magunkat Westlife-ra.

Kian: Shane, Mark és én két évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy a Take That mintájára alapítunk egy jó kis fiúcsapatot...

Shane: Ez így nem igaz, igencsak rá kellett beszélnünk! Rocksztár akartál lenni és csakis rock'n'roll csapatban lettél volna hajlandó énekelni...

Kian: Jól van, bevallom! De rögvest megváltozott a véleményem, amikor meghallottam a demofelvételeiteket. Ezútán bólintottam rá a hívásra.

Mark: Nem, további három énekes is volt az IOU-ban, velük játszottunk a színpadon a BSB előzenekaraként. Louis és Ronan viszont meggyőzött minket, hogy jobb lenne helyettük új tagokkal folytatni.

Shane: Igen, a ,,szokásos" módon, újsághirdetés révén. A fiúk jelentkeztek, próbaéneklést tartottunk és ők lettek a ,,kiválasztottak".

Nicky: Rögtön tudtam, hogy ez lesz az én csapatom. A felvételin ugyanis Boyzone-dalokat kellett énekelnem, én pedig mindig is nagy rajongója voltam az együttesnek.

Bryan: Az én kedvencem a Backstreet Boys. A próbán kértem a fiúkat, hogy a Get down-t énekeljük. Az ötlet tetszett, minden klappolt. Azonnal egy hullámhosszra kerültünk.

Kian: Mark, shane és én a Sligo nevű kisvárosból származunk, amely Írország nyugati részén fekszik. Kisiskolás korunk óta ismerjük egymást, rengeteget játszottunk együtt. Bryan és Nicky Dublinban nőttek fel. Az időnk nagy részét jelenleg is egy ottani apartmanban töltjük. ennek gyakorlati haszna is van, hiszen a menedzserünk székhelye is ott található.

Shane: Amikor az IOU beindult, én még iskolába jártam. Azután egyből jött a Westlife, így a zenén kívül már semmi másra nem koncentráltam. Mark és Kian hasonló cipőben járt.

Bryan: Én eredetileg színész akartam lenni, ezért a dublini Stage School tanodába jártam. Mikey a Boyzone-ból szintén az iskola növendéke volt. Emellett azonban szívesen énekelgettem, tagja voltam az iskolai kórusnakis. A zenétől tehát nem idegenkedtem. Eddig csupán egyetlen munkahelyem volt: fél éven keresztül egy McDonald's étteremben dolgoztam.

Nicky: 15 éves koromtól két éven át Leeds-ben laktam. A Leeds United futballklubhoz szerződtem, mivel mindenáron profi labdarúgó akartam lenni.

Nicky: Egyszerű a magyarázat: túl alacsony voltam! Kapusként játszottam a csapatban és időbevel észre kellett vennem, hogy egyszerűen nem növök tovább. Egy kapus számára ez maga a vég! A többi kapusjelölt sorra ,,a fejemre nőtt", így nem hosszabították meg a szerződésemet. Nagyon elszomorított a dolog, mert addigra már szerepeltem néhányszor az ír ifjúsági nemzeti csapatban. Arról álmodoztam, hogy egyszer kijutok a világbajnokságra. Szerencsére röviddel azután, hogy visszatértem Dublinba, rábukkantam a Westlife újsághirdetésére. Így legalább a másik hobbimat fejleszthettem hivatássá. Ez enyhítette azt a fájdalmat, hogy fel kellett adnom a focikarrieremet. Sőt, soha életemben nem voltam ilyen boldog, mint most.

Mark: Nem, egyikünknek sincs - Nicky kivételével...

Nicky: Két éve járok Georgina Ahernnel, az ír miniszterelnök lányával. Egy évvel fiatalabb nálam.

Nicky: Ugyanabba az iskolába jártunk Dublinba. Egy iskolai bulin lobbant lángra a szerelem.

Nicky: Igen, minden erőmmel azon vagyok, ugyanis nagyon szeretjük egymást. Annak ellenére, hogy az elkövetkező öt évben házasságról szó sem lehet.

Shane: A szerződésünkben van egy olyan kivétel, amely öt évig tiltja számunkra a házasságkötést. Sőt, ezalatt gyermeket sem vállalhatunk. Mindez Ronan ötlete volt.

Mark: Igen, de tanult belőle! A fiúcsapatok karrierjének nem kedvez, ha a tagok házasságban élnek és gyermekeket nevelnek.

Mark: (zavarba jön):Háát, öö - erről nem szívesen nyilatkoznánk. Az ír neveltetés jóval konzervatívabb, mint sok más európai országban. Nem beszélünk olyan nyiltan a szerelmi, illetve szexuális témákról, mint ti.

Bryan: A lényeg, hogy szexuális téren természetesen vannak tapasztalataink, de térjünk inkább vissza a zenéhez...

Bryan: A számok már megvannak, jelenleg az utolsó simításokon dolgozunk. Reméljük, hogy a nyár végére megjelenhet a nagylemez, amelyen főleg szívet melengető balladákat, illetve pop és soul ötvözetű dalokat énekelünk. Nagyon reméljük, hogy mindenkinek tetszeni fog a stílusunk, hiszen a fellépéseinkenm megőrülnek értünk a rajongók...